2022. június 1-től a veszélyhelyzetben alkalmazott, távmunkával kapcsolatos szabályok beépültek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénybe (Mt. 196§).

A távmunka veszélyhelyzet alatt definiált fogalma véglegessé vált, azaz távmunkának minősül nem csupán az információtechnológiai eszközzel végzett és eredményét így továbbított munka, hanem minden olyan munkavégzés, amelyet a munkavállaló a munkaidő egy részében vagy egészében a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen végez.

Távmunka végzésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha erről a felek munkaszerződés keretében állapodnak meg. A szerződésben fel kell tüntetni a munkavégzés helyét, amennyiben a munkavégzés nem számítástechnikai eszközökkel történik.

Távmunkában a munkavállaló a tárgyéven legfeljebb a munkanapok egyharmadában végezhet munkát a munkáltató telephelyén. Ha a felek a munkaszerződésben másként nem állapodnak meg, a munkáltató utasítási joga csak a feladatok kiadására és ellenőrzésére terjed ki. Az ellenőrzést – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató távolról, számítástechnikai eszköz segítségével végzi.

Ha a munkáltató az ellenőrzés jogát nem számítástechnikai eszközzel, hanem a távmunkavégzés helyén gyakorolja, akkor az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a távmunkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.

A munkáltató a távmunkát végző munkavállalónak minden olyan tájékoztatást köteles megadni, amelyet más munkavállalónak biztosít.

A munkaszerződés során a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) távmunkára vonatkozó rendeleteit is figyelembe kell venni.